A kávézásnak igen elterjedt kultúrája van. Szinte mindenki iszik kávét felgyorsult, rohanó világunkban. Máshogy nehezen lehet bírni, sokan, ha már felkeléskor nem jutnak kávéhoz, máris idegesek és használhatatlanok lesznek. Nagyon jót szoktam mulatni ilyenkor a kollégáimon. Én nem szoktam kávét inni, illetve csak nagyon ritkán, ezért reggeli szenvedésüket nem érzem át.
Azért mégis vannak olyan alkalmak, mikor iszok. És ezek nem a fáradtsági szintemhez köthetőek, ugyanis ha akkor fogyasztok, amikor nagyon fáradt vagyok, akkor egyszerre nagyon felpörgök, de a hullafáradtságot ugyanúgy érzem. Tehát pihenni nem tudok, de nem is vagyok alkalmas arra, hogy bármi mást csináljak. Inkább, amikor valakinél vendégségbe vagyok, vagy találkozom valakivel. Például, mint múltkor az egyik régi, középsulis ismerősömmel.
Véletlen összefutottunk a Széll Kálmán térnél, és beültünk egy kávézóba beszélgetni. Elmesélte, hogy azóta hogyan alakul az élete, hogy fuvarozással foglalkozik többek között. Viccesen megjegyeztem, hogy akkor fuvarozzon le nekem egy gázpalackot, mert nagy szükségem lenne rá. Ő pont nem ilyen dolgokat szállít, viszont javasolta, hogy keressek rá az interneten, hogy gázpalack eladó. Meg is tettem, úgyhogy a gondom megoldódott. Viszont a legjobb barátom papájának kell még a segítség. Ő gázszerelő, és a munkájához időnként kell gázpalack. Van, hogy ismerőstől szerzi be, van, hogy rendeli. Szoktam neki én is segíteni a palackok szállításában, de sokszor nem érek rá, így most már kedvére válogathat. Vagy rendel az internetről, vagy segít az ismerős. Mindig jó, ha van egy ismerős.
Az én nagyapám fénykorában szintén gázszerelőként dolgozott, viszont már rég kilépett. Neki is nagy segítség lett volna, ha már akkor elérhető az internet ilyen széles körben és lehetőségekkel. Gázpalackra neki is mindig szüksége volt, és bonyolult volt a beszerezés. Ma már bármikor meg lehet rendelni, és ki is szállítják. Mehet tovább a munka. De régen sokat állt, amíg nem sikerült hozatni egyet. Milyen jó, nem?