Hiába reméltem, hogy a kávétól besárgult fogsorom lesz a legnagyobb problémám…

Imádom a kávét. Mindenféle formában szeretem. Feketén, tejjel, cukor nélkül, cukorral, a cappucinót, a kávés süteményeket, fagyikat, cukorkákat. Sajnos a kávé iránti rajongásom elég sok fogászati problémát okoz. Köztudott, hogy a kávé (kézen fogva a cigarettával, ami sajnos szintén káros szenvedélyem… vagyis hát az igazán káros) nagyon hajlamos arra, hogy elszínezze az ember fogait. Nekem volt is ezzel problémám, voltam már többször fogfehérítésen, a legnagyobb gondom azonban nem a kávé okozta végül… hanem egy szerencsétlenül végzett gyökérkezelés.

A gyökérkezelt fog alapból sérülékenyebb a nem gyökérkezelt társainál, hiszen, mivel nem rendelkezik már ideggel, nem tud tápanyaghoz jutni, csak amennyi felszívódik a szájból. Ezek szoktak elsárgulni (ez az egygyökerű metszőfogakra jellemző, az őrlőfogak nem szoktak besárgulni) is, és általában valamivel kevesebb ideig életképesek, mint a gyökérrel rendelkező fogak.

Sajnos nekem is gyökérkezelni kellett az egyik fogamat. Alapjáraton nagyon megszenvedtem ezt a beavatkozást. Nekem utána is sokáig fájt, érzékenyebbek lettek körülötte a fogaim stb. Ekkor el is határoztam, hogy fogorvost fogok váltani egy éven belül. Nem azért, mert amúgy hibáztattam volna a fájdalom miatt a dokimat, de amikor visszamentem, hogy a fájdalom miatt panaszkodjak, nagyon lekezelően bánt velem, hogy ez bizony egy teljesen természetes dolog, megtörténik az ilyen, nem kell mindig mindentől így megijedni és orvoshoz szaladgálni… Nekem ez nem tetszett.

Az meg pláne nem tetszett, mikor félév múlva egyik nap reggelizés közben egyszer csak kipottyant a tömésem egy reccsenéssel együtt… letört a fél fogam. Itt is volt az ideje tehát annak a bizonyos fogorvos váltásnak. Egy barátnőm ajánlotta korábban a Fogorvos Budapest Fogászati Klinikát. Ez közelebb is van a lakásomhoz, illetve nagyon jó véleménnyel volt az Ági a dokikról. Ezek után értelemszerűen őket hívtam fel, hogy egyeztessünk egy időpontot.

Nem lepődtem meg, de azért kicsit elkeseredtem, mikor azt mondta a fogorvos – aki egyébként elképesztően aranyos volt −, hogy ezt a csonkot húzni kell. Nem is teketóriáztunk sokat, pillanatok alatt kaptam a szurit, néhány perc múlva már ott sem volt a letört fog. Ezután én a fogpótlási lehetőségekről kezdtem érdeklődni. Sejtettem már persze otthon, hogy ennek húzás lesz a vége, tehát már akkor utánanéztem az implantátum beültetés feltételeinek, menetének.

Én nem is kerülgettem a forró kását, mondtam is a fogorvosnak, hogy tulajdonképpen utána olvastam már a neten, és eléggé érdekel ez az implantátumos-beültetéses dolog. Az orvos azt mondta, hogy egyelőre úgy látja, semmi akadálya, simán, gond nélkül belevághatunk az implantátum beültetésének.

Nagyon kedves, aranyos volt az orvos, teljeskörűen felvilágosított az implantátumokat illetően, milyen anyagok vannak, milyen fajták, ő mit ajánl, nekem mi fér bele az anyagi keretembe stb. Mondtam, hogy valamennyire szeretném ezt még átgondolni, szóval egyeztettünk egy következő időpontot. Egyébként is nehezen viselem a fogorvosi kezeléseket, először szerettem volna, ha a foghúzás traumáját sikerül feldolgoznom.

Végül három hét múlva mentem vissza, picit lelkesebben. A doki javaslatára a dohányzást is abbahagytam, mert az implantátum beültetés erős dohányosok számára nem javasolt. Szóval tulajdonképpen még jól is jártam azzal a kitört foggal… Három hónapja kaptam meg az új fogam, ami tökéletesen úgy funkcionál, mint anno az eredeti. Azt leszámítva persze, hogy sosem fáj. Roppant elégedett vagyok a döntésemmel, és főleg azzal, hogy ezt a fogászati klinikát ajánlotta a barátnőm!