Már a múltkor elmeséltem, hogyan is sikerült az utolsó randevúm a motormániás fickóval. Ezek után sokáig nem volt kedvem senkivel sem találkozni, aki ellenkező nemű. Fárasztott már, hogy állandóan falakba ütközöm és csalódás ér, így felhagytam a kényszeres pasi vadászattal és egy új hobbinak szenteltem az időmet.
Mivel a motorozáson kívül a régi filmek is nagyon érdekelnek, elkezdtem felkutatni olyan kópiákat, amiken valamilyen régi, történelmi esemény, vagy esetleg jelentőséggel bíró családi videók szerepelnek. Minél régebbi, annál jobb és minél eseménydúsabb, annál érdekesebb a számomra. Napokig tudom ezeket a felvételeket nézegetni. Olyan érdekes, ahogyan korábban viselkedtek a nők és a férfiak. Egészen már volt az egymáshoz való viszonyulásuk és még a metakommunikációjuk is. Tanulmányozom továbbá a felvételi technikákat, a fényeket és hogy milyen lehetőségek rejlettek a filmezésben akkor, mikor még a digitalizált világról szó sem volt. Sokat tanulok belőle, hiszen sokkal spontánabb az egész, mint ma, mikor mindent ezerszer újravesznek. Szeretem az új hobbimat, és bár a barátaim azt mondják uncsi vagyok, én mindig azt szoktam válaszolni, hogy még mindig jobb, mint ha kártyáznék, vagy ruletteznék. Mondjuk az utóbbi időben rájöttem, hogy nem teljesen így van, hiszen egy kisebb ország éves GDP-jét költöttem el eszközökre, amik le tudják játszani ezeket a régi filmeket. Ez több szempontból is nagyon bajos, hiszen egy részt, rengeteget, de tényleg rengeteget költöttem el, nagyon sok időmbe is telt, és a pici lakásom úgy tele van a kütyükkel, hogy szinte csak oldalazgatva lehet benne közlekedni. Muszáj volt kitalálnom erre egy megoldást, mielőtt az életminőségem rovására megy a dolog. Elkezdtem keresgélni és rábukkantam egy helyre Dél-Pesten, ahol régi szalagok és VHS-ek digitalizálásával foglalkoznak. Erre korábban nem is gondoltam, pontosan ezért nagyon meglepett az ötlet. Fel is hívtam őket, és miután egy hosszasat beszélgettünk, egyre jobban tetszett az ötlet, hogy a filmjeimet a laptopomon tárolva, akár minden hova magammal vihetem, és még akár itt a kávézóban is meg tudom őket nézni, ha akarom!
Nem is késlekedtem, felkerestem őket és rájuk bíztam néhány kincsemet. Először csak VHS kazettákat, amikről csináltam másolatot a biztonság kedvéért, de mikor már láttam, hogy milyen gondos és precíz kezekre bíztam a VHS digitalizálás, nem is gondolkodtam, oda vittem a teljes készletet. Egy részük már elkészült, egy részük még készülőben van, de ami megvan, az nagyon jól sikerült. Ajánlom tehát mindenkinek őket, mert rájöttem, hogy kb. minden háztartásban vannak elfekvőben VHS-ek, amik egy elhagyatott sarokban porosodnak. Ne hagyjuk elveszni az emlékeinket!
Digitalizálásra fel!