Mióta felnőtt, dolgozó nő lettem, egyre kevesebb időt tudok a barátaimmal együtt tölteni. Ez elég nagy gond tud lenni, ha az ember személyesen szeretné felkérni a legjobb barátnőjét koszorúslánynak. Már hónapok óta terveztük, hogy végre összefutunk egy kávéra, de csak most volt mindkettőnknek alkalmas az időpont. Még az egyik legszebb alkalmi ruhámat is felvettem erre az alkalomra.
Mikor találkoztunk, úgy megörültünk egymásnak mintha ezer éve nem láttuk volna a másikat. Beültünk a kedvenc kis kávézónkba és két csokis brownie meg két latte mellett kezdtünk el komolyabb dolgokról is beszélni. Mesélt az új munkahelyéről, ahol még csak pár hónapja dolgozik, de nagyon elégedettek vele, a kutyájáról aki nemrég lett egy éves, a férjéről, akit most léptettek elő…Én pedig egyszerűen nem tudtam mikor lenne megfelelő az alkalom megkérdezni egy olyan fontos kérdést, mint hogy lenne-e a koszorúslányom az esküvőmön.
Egyébként is tartottam tőle, hogy nem érne rá, vagy nem szeretné. Bár, ez biztos butaság. Szóval a barátnőm csak mesélt és mesélt. Egyre kellemetlenebbül kezdtem érezni magam a szituációban, mert így figyelni is alig tudtam rá, csak az járt a fejemben hogy mikor és hogy kérdezzem meg. Úgyhogy miközben a férjéről mesélt, belevágtam a szavába és annyit kérdeztem hogy : Milyen legyen a menyasszonyi ruha?! Teljesen lázba jött a témától, ugyanis a barátnőm folyamatosan követi a menyasszonyi trendeket, menyasszonyi ruhás magazinokat olvas és tartja a kapcsolatot több szalonnal is. Elővette a laptopját és kérte hogy üljek mellé, hogy együtt keresgélhessünk. Mutatott egy olyan oldalt, ahonnan megvásárolni, kölcsönözni és még varratni is lehet ruhát. Nekem pont erre van szükségem, ugyanis minden vágyam egy egyedi tervezésű menyasszonyi ruha volt.
Ahogy nézegettük az oldalon megjelenített cikkeket és képeket, egyre közelebb kerültünk a koszorúslány témához. Úgyhogy egy óvatlan pillanatban elővettem a kis esküvői kártyámat és miközben kértem, hogy nyissa ki, szóban is felkértem koszorúslányomnak. Amint megláttam az arcán az örömöt, minden kételyem elszállt. Bár a régi mondások szerint először kell beszerezni a ruhát, megszervezni az esküvőt és csak az után jöhet a vőlegény meg a koszorúslányok, de nálam ez a sorrend is fordítva van.
Természetesen igent mondott és biztosított arról is, hogy segíteni fog az előkészületekben, mi több, a leánybúcsút is megszervezi. Hatalmas kő esett le a szívemről. A kártyán amit adtam neki egy menyasszony volt látható egy virágcsokorral a kezében. Ez azért érdekes a történet szempontjából, mert igazán meg sem néztem a képet, csak lekaptam a polcról, mert esztétikusnak tűnt. Amikor a barátnőm azonban jobban megnézte a képet, teljesen el volt ájulva a menyasszonyi ruhától amit a kártya ábrázolt. Azt mondta, ezt a ruhát rajtam is el tudná képzelni, sőt. És felvetette az ötletet, mi lenne, ha ez a ruha lenne a kiindulási pont az én ruhámhoz. Így hogy jobban megnéztem én is, teljes mértékben igazat adtam neki, mert valami elképesztően szép ruha volt és szinte minden része tetszett is, meg a stílusomhoz is illett. Annyira inspiráló volt ez a kép, hogy egyből összeállt a fejemben A tökéletes menyasszonyi ruha. Ráadásul amit néztünk esküvői ruha szalon is nagyon szimpatikusnak tűnt. A szalonban ráadásul vannak még alkalmi ruhák, menyecske ruhák, koszorúslány ruhák, sőt még esküvői öltönyök is, szóval egy szalonból beszerezhetjük a menyasszonyi ruhámat, a koszorúslány ruhákat és az uramnak az öltönyt a nagy napra. Teljesen lázba hozott mindkettőnket ez az egész esküvői készülődés, tervezgetés, keresgélés. Ott jöttem rá, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen szuper barátnőm van és hogy nemsokára feleség leszek..
Minden nő erről álmodozik egészen kis kora óta. A tökéletes pasiról, aki megkéri a kezed, a legjobb barátnőről, aki a koszorúslányod lesz és sosem adja ki a legkellemetlenebb sztorikat rólad senkinek, a számodra legmegfelelőbb ruháról, ami csak neked készül és senki másnak nincs a világon, a nagy napról.. És nekem ez mind megadatott. Borzasztó hálás voltam. Ráadásul olyan jól megterveztük az esküvői ruhámat, hogy már alig vártam, hogy lássam magamon is. Vagy hogy egyáltalán lássam magam esküvői ruhában. Azt sem tudtam már, hogy áll rajtam a fehér. Legutoljára talán a szalagavató ruha volt rajtam, ami hasonló lehet. Közben rendeltem még egy kör kávét, mert tudtam hogy rengeteg munka áll még előttem. Ahogy terveztük a dolgokat, egyre több elintézni valóm lett.
Vendéglista, dekorációk, helyszín, színkombinációk, torta, esküvői csokor, menüsor, elő zenekar stb. Borzasztó izgalmas volt, de egyben félelmetes is. Kiválasztottuk közben a koszorúslány ruhát is. Nagyon szép kis pasztell színű, lenge nyári. Ahogy megtaláltuk a tökéletes koszorúslány ruhát is, mindketten felsóhajtottunk és kijelentettük, hogy ennyi elég is volt mára. Elintéztünk rengeteg mindent, megterveztük a fél esküvőt. Szóval tényleg nagyon örömtelire, és eseménydúsra sikerült ez a találkozó is.
Megfogadtuk, hogy minimum minden második héten összefutunk itt, a kedvenc kis kávézónkban és a szokásos latte, brownie mellett folytatjuk a tervezgetést, szervezgetést. Bár, most hogy jobban belegondolok lehet hogy a részemről csak zöld tea lesz, hogy a legjobb formámat hozzam az esküvőmön, ami egyre csak közeledik. Úgyhogy gyorsan rendeztük a számlát, elköszöntünk, adtunk egymásnak két nagy puszit és mentünk is tovább dolgozni.